A REGIOTASTE egy élő, sokszínű, határon átnyúló kezdeményezés, amely szlovén és magyar iskolákat, helyi konyhamestereket, házi szakácsokat és örökségvédelmi szervezeteket kapcsol össze annak érdekében, hogy újra felfedezzék, megőrizzék és közösen ünnepeljék a határtérség majdnem feledésbe merült gasztronómiai hagyományait. A 2025 májusa és októbere között megtartott hét gyakorlati műhelyfoglalkozáson – négy Szlovéniában és három a Rába-vidéken (Vas vármegye, Magyarország) – több mint 260 résztvevő vett részt egy olyan élményalapú programban, ahol a fiatalok közvetlenül azoktól tanulhattak, akik még őrzik az ősi ételek készítésének tudását.

Minden műhelymunka a gyakorlati főzésre, a történetmesélésre és a kutatásra összpontosított. Az általános iskolások régi recepteket, nyelvjárási kifejezéseket és elkészítési lépéseket dokumentáltak, és gyakran bukkantak bájos tájjellegű elnevezésekre, mint például a „kukarčni žganiki” (kukoricadödölle), az „oženjena kaša” (szó szerint „megházasított kása”, hajdina–köles keverék), a „zelejna šaláta s tikvinin olijon” (zöldsaláta tökmagolajjal), a „straušanca” (tökmagolajos babos-savanyú káposzta saláta), a „rejpna zaunityá” (csutris–mákos lepény), vagy az bodzavirágot tartalmazó tésztával készült „szilvás piskóta”. Ezek az ételek nemcsak a határtérség mezőgazdasági örökségét tükrözik, hanem azt is megmutatják, milyen szorosan összefonódik a két nép gasztronómiája.

A műhelyeket iskolai konyhákban, közösségi terekben és egy mintagazdaságban rendezték meg, ahol a diákok helyi háziasszonyokkal, séfekkel, sérülékeny csoportok tagjaival és gasztronómiai influenszerekkel főzhettek együtt. Hagyományos egytálételeket, ünnepi süteményeket, régi tanyasi reggeliket és vasárnapi desszerteket készítettek – néha eredeti formájukban, máskor modern, kreatív változatban. A negyedik műhelyen a jól ismert szlovén gasztroblogger, Urška Fartelj vezette a diákokat abban, hogyan lehet a hagyományos recepteket úgy megújítani, hogy közben megőrizzék egyediségüket.

A REGIOTASTE egyik kiemelkedő eredménye az a közös kutatási módszertan, amelyet a projekt mindhárom iskolája (Velika Polana – SI, Apátistvánfalva/Števanovci – HU és Felsőszölnök/Gornji Senik – HU) számára kidolgozott. A szlovéniai és magyarországi tanulók azonos szerkezet szerint dolgoztak: tereptörténetek gyűjtése, idősek interjúztatása, receptek illusztrálása, technikák fotózása és nyelvjárási kifejezések összehasonlítása. A záró műhelymunkák az összegyűjtött anyagok közös digitális PDF füzetbe rendezésére is szolgáltak, amely mindkét partnernél és az érintett iskolákban elérhető – hosszú távú kulináris archívumként a jövő generációi számára.

A projekt a határon átnyúló közösségi kapcsolatokat is megerősítette. Az eleinte félénk diákok magabiztos együttműködőkké váltak; a háziasszonyok, akik még sosem tanítottak, mentorrá váltak; és a két ország séfjei megosztották egymással a fenntartható gasztronómiáról vallott szemléletüket. A rendezvények jelentős médiavisszhangot kaptak (helyi rádiók, regionális lapok, a magyarországi szlovén kisebbségről szóló helyi és országos televíziós műsorok, valamint erős közösségimédia-jelenlét), ami felkeltette az érdeklődést a térség gasztronómiai öröksége iránt.

A REGIOTASTE nemcsak a hagyományos ételeket őrizte meg, hanem újraélesztette a büszkeséget, a kíváncsiságot és a barátságot a határ két oldalán – bebizonyítva, hogy az étel az egyik legerősebb kapocs, amely képes összehozni az embereket, jövőbeli együttműködéseket inspirálni és támogatni a fenntartható vidéki fejlődést.

Képek: REGIOTASTE